Néhány szó a válásról...

A válás egy súlyos krízishelyzet, melyben komoly változások történnek. Addigi élethelyzetünk jelentősen átlakul. A válás egy súlyos veszteség, annak a félnek a számára is aki a válást kezdeményezi (amennyiben nem együttes döntés, és ez sajnos az esetek többségében csak az egyik fél döntése szokott lenni). Kellemetlen, kényes jogi, anyagi, és gazdasági kérdések tisztázása, szabályozása. Ami viszont még talán ennél is nehezebb, az érzelmi válás. Teljesen természetes a csalódás, veszteség, fájdalom, akár a düh, harag megjelenése. A válófélben lévő személyek úgy érzehetik, életük egy részét elpazarolták, kidobták, elvesztegették. Másrészről életük annyira egybefonódott, hogy hirtelen el sem tudják képzelni hogyan fognak tudni új életet kialakítani, mivel fogják tölteni a szabad idejüket egyedül, hogyan fogják a barátaik kezelni a különválásukat. A közös élet érzelmi lezárása, a házasság elgyászolása szükséges ahhoz, hogy a két fél később megfelelő, jó esetben akár baráti kapcsolatot tudjon kialakítani. Vannak olyan esetek, amikor a válás után esetleg nem is hall egymásról a két fél, azonban olyan esetekben, amikor született közös gyermek ez nem megoldható. A gyermeknek a válás után is szüksége lesz mindét szülőjére, apa és anya mintára, szeretetre, gondoskodásra, így a szülők a közöttük lévő kapcsolat megromlása ellenére folyamatosan kapcsolatban kell, hogy maradjanak.

Ilyenkor gyakran előfordul,hogy a gyermekek magatartásában, tanulmányi eredményében változások következnek be, ami általában magatartási probléma, illetve tanulmányi eredmény gyengülés szokott lenni, ritkább esetben javulás. A környzet (család, ismerősök) érzékelik a változásokat, és rendszerint azt is felismerik,hogy a válás okozza. Fontos megjegyezni, hogy ezek a változások nem csak természetesek, „szükségesek” A hiányukat tekinthetjük problémának. A tünetek ugyanis azt jelzik, hogy a gyermek is megéli a változásokat, a veszteséget. Ha a gyermek nem reagálna a saját életkorának, és adottságainak megfelelő eszközökkel joggal merülhetne fel a kérdés, hogy miért nem? Esetleg nem él meg veszteséget? Nem kötődött ahhoz a szülőhöz, aki elköltözik? Az egyik szülő kilépése a mindennapi életéből nem fog változásokat okozni az ő életében? A válás során teljesen természetes, hogy a gyermek is veszteséget, bizonytalanságot, akár bűntudatot, fájdalmat, esetleg dühöt él meg. Szülőként nagyon fontos, a gyermekben tudatosítani, hogy ő nem felelős szülei válásáért. Mindkét szülő továbbra is elérhető lesz számára, feltétel nélkül szeretik, és bár férj és feleség szerepben szülei külön válnak, mint szülők továbbra is megpróbálják gyermekük érdekét a lehető legjobban figyelembe venni. Továbbra is mindketen jelen lesznek életében, mindenben számíthat mindkét szülője segítségére, támogatására. A gyermekek elhelyezését tekintve régebben teljesen általános volt az az eljárás, hogy a gyermek az édesanyával marad, és az édesapa minden második hétvégét tölti a gyermekkel (továbbá a kétnapos ünnepek második napját, a téli és a nyári szünet egy meghatározott részét). Mára ez a gyakorlat részben változott. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy gyakorlatilag bármilyen megoldás működőképes lehet, és a gyemrek számára nem okoz nehézséget abban az esetben, ha a szülei együttműködőek. Az új rendszer kiszámítható, megbízható (nem túlságosan merev, hanem biztonságot jelent). Természeres, hogy a gyermek szülei válása után elkezd a család újraegyesítéséről fantáziálni, esetleg meg is próbálja szüleit újra egy párrá kovácsolni, azonban ezek a fantáziák a válás után 1-1,5 évvel rendszerint megszűnnek, ahogy a fent említett tünetek is (magatartás problámák, tanulmányi nehézségek). Amennyiben a válás után még 1,5-2 év elteltével sem tudott a gyermek alkalmazkodni az új helyzethez, akkor érdemes ennek a hátterében álló okokat vizsgálni, esetleg szakember segítségét kérni.

A válás után egyedül… Hogyan tovább?

Mindkét félnek ki kell alakítania az új életét. Új életének  szokásait, mindennapjait kialakítani nehéz feladat, de a legnehezebb, és legjelentősebb mégis az érzelmi elengedés. Akkor fogunk tudni korábbi párunkhoz megfelelően viszonyulni, ha elvesztését elgyászoltuk, a veszteséget, dühöt, haragot feldolgoztuk. Ekkor képessé válunk arra, hogy elismerjük a kapcsolat értékeit, szépségeit, mindazt amit kaptunk a kapcsolatban. A kapcsolat megromlása, és a válás természetesen azt jelzi, hogy valami komoly nehézség volt, de egészen biztos, hogy voltak értékei is, hiszen különben nem jött volna létre, nem vezetett volna a házassághoz. Ahhoz, hogy egy új kapcsolatba kellő nyitottsággal, őszintén, elköteleződéssel tudjunk belépni szükség van arra, hogy korábbi kapcsolatunkat érzelmileg valóban lezárjuk, annak nehézségeit, értékeit egyaránt elismerjük, tiszteletben tartsuk.