Miért történik velem mindig ugyanaz? Párkapcsolati problémáink gyökere
Miért jön mindig a pszichológus a szüleinkkel, amikor mi párkapcsolati kérdésekkel fordulunk szakemberhez? Párkapcsolati nehézségeink gyökerében a legtöbb esetben szüleinkkel való kapcsolatunk áll. Akár férfiről, akár nőről van szó, mindkét nemű szülője fontos szerepet játszik a későbbi párkapcsolat kialakításában, minőségében. Abban, hogy milyennek éljük meg párkapcsolatunkat, hogyan tudjuk létrehozni, fenntartani.Szüleink tanítják meg számunka a mintát arra vonatkozóan, hogy hogyan kell a nemi szerepeket betölteni, és azt, hogy milyen viselkedésre számíthatunk az ellenkező nemtől.
Nem véletlen, hogy párkapcsolatainkban hasonló érzelmi megéléseink lesznek, mint szüleinkkel való kapcsolatunkban. Amennyiben szüleinkkel való kapcsolatunkban valamilyen nehézségek vannak ezt felismerni, megérteni és megtanulni oldani nem ritkán hosszú időbe, és sok munkába telik.
A legtöbb esetben csak azokat a jeleket vesszük észre, hogy nem működnek a párkapcsolataink, velünk mindig ugyanaz történik. A pszichológus abban nyújthat segítséget, hogy megértsük milyen érzelmi folyamatok játszódnak le szüleink és köztünk, miért alakultak ki ezek a folyamatok, mi motiválja szüleinket az adott viselkedésre. Ezeknek a megértésével pedig képessé válunk arra, hogy ugyanazokról a helyzetekről másként gondolkodjunk, és másként is reagáljunk rájuk. Amikor ezeket a változásokat megtapasztaljuk énképünk, önbizalmunk, szüleinkkel való kapcsolatunk megváltozik.Párkapcsolatunk pedig nem más, mint szüleinkkel való kapcsolatunk folytatása, felnőttkori „változata”. Legszorosabb, legintimebb kapcsolatunk, ahogy gyermekként szüleinkkel való kapcsolatunk.
20-as, 30-as, vagy akár 40-es éveikben lévő párkeresők gyakran hallhatják ismerőseiktől, barátaiktól, hogy ne keresd, ne akard annyira, ne itt, vagy ott keresd, hanem máshol. Természetesen mindenki a legjobb tudásával, és a legjobb szándékkal nyújtja a fenti tanácsokat, a kérdés nem az, hogy hol keressük, és milyen intenzitással, nem is az, hogy szeretnénk- e kapcsolatot vagy nem, hanem az, hogy a megfelelő érzelmi állapotban keressük-e a kapcsolatot.
Azok a társkeresők, akiket időről – időre hasonló párkapcsolati kudarcok érnek, rendszerint szüleikkel valamilyen nehézségekkel terhelt kapcsolatot tartanak fent. Aki párkapcsolati problémával keres fel egy pszichológust, rendszerint meglepődik azon, hogy a pszichológus a családjáról, szüleiről kezdi kérdezni. Ilyenkor sokszor azonnal erős érzelmi reakciókkal érkezik a válasz: „nagyon jó kapcsolatban vagyunk, de erről nem szeretnék többet beszélni”, vagy „nem értem, ez miért fontos”. Máris láthatjuk, hogy teljesen mindegy, hogy hány éves az adott személy, hány kilométerre él szüleitől, érzelmileg nem valósult meg a leválás, erős érzelmekkel teli, sokszor játszmákkal terhelt kapcsolatok működnek. Ezeket a kapcsolati mintákat időről – időre bevonzzuk, létrehozzuk saját párkapcsolatainkban. Az egészséges párkapcsolatunk alapja, hogy szüleinktől leválásunk, érzelmi függetlenedésünk életkorunknak megfelelően alakuljon, felnőtt korra leváljunk. Ha ez valamiért nehezített, meg kell értenünk mi a mozgató rugója, majd ezeket önálló, felnőtt emberként tanuljuk meg kezelni. Kialakítsunk egy olyan kapcsolatot szüleinkkel, melyben érzelmileg függetlenül működünk, nem annak függvényében cselekszünk, hogy ők mit várnak tőlünk, hanem az alapján, hogy mi mit látunk jónak. Így szüleink idővel felismerik, hogy korábban gyakorolt viselkedéseik hatástalanok, és bár kifejezzük, hogy szeretjük őket, ettől függetlenül azt tesszük, amit mi jónak látunk. Amikor ezeket a változásokat létrehozzuk, olyan változások fognak létrejönni szüleinkkel való kakpcsolatunkban, önértékelésünkben, környezetünkhöz való viszonyunkban, hogy nem lesz többé szükségünk arra, hogy érzelmileg (bármilyen szempontból is) aszimmetrikus kapcsolatokat vonzzunk be életünkbe. Lehetőségünk nyílik a vágyott kiegyensúlyozott kapcsolat kialakítására.
